Cartwright éva egy ideje minden pénzét és energiáját a somlói borok népszerűsítésébe öli. Előbb kis boltjában összehozta a helyi borászokat, majd a #govolcanic szlogennel bedörömbölt London kapuin. A vulkanikus borok hírére nyugat-európa ínyencei is felkapják a fejüket, és miután megkóstoltak pár somlóit, még jobban hüledeznek. És már nyílik is a piaci rés.
Somló egy ideje két- szeresen is tanúhegy. Egyrészt emlékeznie kell arra, hogy a földtörté- neti múlt harmadkorának közepén ugyanaz a vulkáni aktivitás hozta létre, mint testvéreit, a Badacsonyt, a Szent György-hegyet, a Csobáncot, a Gulácsot, a Tóti- és Haláp-hegyet. Más- részt emlékeznie kell Évára, aki a környéken, Kertán gyerekeskedett, és amikor felnőttként először talált visz- sza a hegyhez, azon bosszankodott, hogy állandóan zárt pinceajtókkal találja szemben magát. Hogy lehetséges az, hogy könnyebb Alaszkából eljuttatni egy olajfúró tornyot Kazahsztánba, mint Somlón eljutni egy nap alatt két borászhoz? A kérdés azért vol testhezálló, mert Éva hosszú ideig logisztikával foglal- kozott, meglehetősen sike- resen. Benne volt a szakma krémjében.
Amikor Magyarország belépett az Európai Unióba, mint vámigazgatási szakember ott bábáskodott az uniós vámszabályok megalkotásá- nál. Már csak azért is, mert akkoriban a vámügyek és a logisztika szakmai angolját megfelelően magas szinten jóformán senki sem beszélte. Jól fizető állást töltött be a Waberer’s-nél. A somlói pincét meg a vendégházat saját megtakarított pénzéből építette, illetve besegített akkori élettársa is.
Innentől aztán felgyorsultak az események. A hegy- tetőre vezető úton minden arra járó az ő pincéje előtt baktatott el, úgyhogy mindenki tőle kérdezte meg, hol lehet itt bort venni. Mert a pincék általában zárva vol- tak, hiszen a hegyen jóformán senki sem lakik. Ide csak dolgozni járnak a borosgaz- dák. Nem tudom, hányadik turista volt az a boldog ember, aki a szokásos kérdésre Évától egyszer csak azt a vá- laszt kapta: itt! Azzal szélesre tárta a pinceajtót, ami mögött a polcokon valamenynyi somlói palack arra várt, hogy hazavigyék. Merthogy megnyitotta a Somlói Borok Boltját (becenevén: Félúton, merthogy félúton fekszik
a hegytetőre vezető turista- útvonalon), és ezzel végre mindenkinek elérhetővé tet- te a somlói borokat. Mindez 2012-ben történt. Amit a bolt megtermelt, azt Éva vissza- forgatta a fejlesztésébe. Még nem nyereséges, tavaly jött ki először nullára.
„Most először nem volt semmilyen beruházás, nem finanszíroztam semmilyen közösségi ügyet, mert az is sokat levett a hasznomból. Csak a saját forgalmammal törődtem, így lett nullás. Amikor tavasszal feltöltöm
Itt teremnek a vulkanikus borok
a készleteket, azt viszont meg kell finanszíroznom” – mondja. Cartwright Éva tényleg sokat tett azért, hogy Somlót felrázza. Boltja a somlói borászok egyfajta szellemi műhelyévé vált, ahol még olyan gazdák is megkóstolják egymás borát, akik évtizedek óta szóba sem állnak egymás- sal. Velük együtt kitalálta és bejáratta az Éjszakai Pincetúra projektet, ami sok borra- jongót vonzott a hegyre. „Ez egy kész fesztivál, sokba van nekem, de megérte. Mostantól viszont már nem tudom szervezni, átadom a hegyközségnek, a folytatás már az ő dolguk.”
Pár éve még arra is áldozott, hogy saját készletéből szervezze meg a somlói borok kóstolóját a budapesti Gellért Szállóban. Ma már ezt nem engedheti meg magának, az ilyen rendezvényre a borászoknak kell a palackot biztosítaniuk.
